[37-18] [17-1]
* Felpillantott. *
- Mi jutott eszedbe? |
- Sokmindenen -jött a válasz.- Például azon, hogy mit csináljunk... *kicsit megint elkondolkozik, majd száját félmosolyra húzta...* |
- Min gondolkozol? - Szolalt meg egy idö után, de a fejét még mindig nem emelte fel. |
- Én kicsi Yuukim - suttogta a lány hajába, majd bele is puszilt. *Gondolataiba merülve elkalandozott...* |
- Kaname.. - Suttogta, majd arcát a fiu vállába furta. |
- Boldogabb lennék, ha elhihhém, hogy be is tudod tartani az ígéreted, de nem haragszom... nem tudok haragudni rád! *sóhajtotta*
*Fogta magát, és leült a szökőkút szélére, és az ölébe húzta a lányt.* |
* A halvány hegre tapasztotta tenyerét, és zavartam mosolyogni kezdett. *
- Jolvan, megigérem. |
*Elnevette magát, majd végigsimítva a yuuki nyakán levő halványuló harapásnyomon, így szólt:*
- Néha igyekezhetnél jobban is... |
* Meredtem bámult Kanaméra, majd erötlenül mosolyogni kezdett, hátha tudja palástolni hirtelen rátörö félelmét. Aztán rájött: Ö Kaname, sose bántaná. *
- Nos.. igazad van, de igyekszem megvédeni magam. |
- Imádom amikor ilyen kis bátor vagy, de... - azzal megragadta yuukit, és egy másodperc múlva már tátva volt a szája a lány nyaka fölött, harapásra készen. Jól ráijesztett a lányra, majd elengedte - azért mégiscsak sebezhető vagy... és nem lehetek mindig melletted, hogy megvédjelek, bármennyire is szeretnék... |
- Nem kell miattam aggodnod!
* Mutatta fel a karszalagját eröteljes mosollyal az arcán. *
- Ez jelent valamit. :D |
- Csak az számít, hogy te rendben legyél, én tudok vigyázni magamra, ne félj! - finoman megsimogatta a lány arcát, és szomorkásan elmosolyodott. |
- Jol, köszönöm. - Bontakozott ki az ölelésböl, és egy halvány mosolyt küldött a fiu felé. - Te hogy vagy? |
- Yuuki... -suttogja, és finoman átöleli a lányt - Jól vagy? |
- Kaname... - Ált fel rögtön, és porolta le a ruháját. - Szia! |
*A fák árnyékából lesi a lányt, majd úgy dönt, odamegy hozzá:*
- Jó estét, Yuuki! -mondja, miközben a lány felé sétál. |
* A szökökut felé indult, majd mikor oda ért, merengve leüllt oda. * |
[37-18] [17-1]
|