[23-4] [3-1]
a lány megsimogatya a fiú arcát-azt hittem hogy sose látlakj viszont...-elkezd könnyezni a szeme |
*a hang irányába fordul, s azonnal felismeri medusát. szíve mintha kihagyott volna egy ütemet, és először meglepettség, majd boldogság járta át testét, ám ezt lepleznie kellett, mivel nekik ellenségeknek kell lenniük*
- Áh, Medusa - szólt hűvösen. Nehezére esett így beszélnie vele,de muszáj volt. |
Medusa a sivatagban sétál mikor megpillantja szerelmét...-Kid??Te vagy az?? |
[23-4] [3-1]
|