| [23-4] [3-1] 
 
	
		
	 
		| a lány megsimogatya a fiú arcát-azt hittem hogy sose látlakj viszont...-elkezd könnyezni a szeme |  
 
	
		
	 
		| *a hang irányába fordul, s azonnal felismeri medusát. szíve mintha kihagyott volna egy ütemet, és először meglepettség, majd boldogság járta át testét, ám ezt lepleznie kellett, mivel nekik ellenségeknek kell lenniük*- Áh, Medusa - szólt hűvösen. Nehezére esett így beszélnie vele,de muszáj volt.
 |  
 
	
		
	 
		| Medusa a sivatagban sétál mikor megpillantja szerelmét...-Kid??Te vagy az?? |  [23-4] [3-1]
 
 |