[45-26] [25-6] [5-1]
- Ha gondolod, nyugodtan itt maradhatsz éjszakára, nehogy nekem összeess visszafelé! ... Mellesleg kérdezhetek valamit? -kérdezte immár komolyabb, szomorkásabb hangnemben. |
- De kicsit. - Mondta az igazságnak megfelelöen. - Minden éjjel fent maradni, és járörözni nem egyszerü.. - Mosolyodott el és elnyomott egy ásitást. |
*Édesen felnevetett*
- Apád biztos örült a látogatásodnak... *huncut mosoly* Mellesleg akaratos egy nőszemély vagy! Akárcsak édesan...apád. *felült,és a lányra nézett* Biztos minden rendben? Olyan nyúzottnak tűnsz... Vagy csak fáradt vagy? |
- Kaname.. - Pirult el, majd feltápászkodott, és zavartan köhögcsélni kezdett. - Értem... pedig én elmentem az igazgatohoz.. |
- Fontos dolgom lett volna: veled akartam lenni! -azzal lehúzta magára a lányt, és szorosan ölelte, majd nyomott egy puszit a buksijára. |
- Én meg nem akartalak megbántani.. - Huzta ki magát. - Sajnálom. Azt hittem, fontos dolgod van.. |
- Zero miatt... -jött a tömör válasz- Nem akartalak becsapni, sajnálom. - Szórakozottan játszadozni kezdett a lány egy hajtincsével. |
- Nem voltál az igazgatonál. - Üllt le Kaname mellé, és kezdett bele kertelés nélkül. - Miért mondtad, hogy oda indultál? |
- Honnan ne tudnám? -tért ki a válasz elől, majd megpaskolta a kanapét maga mellett, hellyel kínálva a lányt. - És? Minden rendben? |
- Honnan tudtad, hogy én vagyok..? - Csukta be az ajtot, és beljebb sétált. |
- Bújj be Yuuki! -szólt ki. Meg se moccant,csak feküdt tovább. |
* Az igazgatoi irodábol rögtön az estisek háza felé vette az irányt. Nem törödött azzal, hogy mennyien bámulják, csak köszönt nekik halvány mosollyal az arcán, felment az emeletre, és halkan bekopogott Kaname szobájába. * |
*Elnyúlva a kanapén, gondolataiba mélyedve pihen.* |
*Állt az ablakban, és szomorúan nézte, ahogy a lány távozik. Mardosta a féltékenység és a tehetetlenség...* |
- Rendben, átadom. A törölközöket pedig vissza hozom majd. - Nyitotta ki az ajtot, majd mielött becsukta volna, még vissza nézett. - Köszönök mindent. - halkan becsukta az ajtot. |
- Legyen, ahogy akarod... Bár fölöslegesnek tartom ezt a nagy hűhót 2 törölköző miatt, de ha ez téged boldoggá tesz, tedd amit szeretnél! És add át kérlek üdvözletem Zeronak. |
* Letette az ö is a törölközöt. *
- Szerintem.. elmegyek, és lezuhanyzok. Vagy legalább átöltözök. * Majd ugy döntött, összehajtogatja a törölközöket. Egymásra rakta, és felemelte öket. * Ne aggodj, kimosom a törölközöket. |
- Mily makacs teremtés -sóhajtotta, azzal felállt, ledobta a törölközőjét a kanapéra, egy pillanatig meg akarta ölelni a lányt, majd meggondolta magát, és hátat fordított neki, és az ablakhoz sétált. - Most mit fogsz tenni? |
- Igy érzem helyesnek.. - Ült le Kaname mellé. - Nem akarom összevizezni a kanapédat.. - Állt fel mégis, majd kivette nyakábol a törölközöt. |
[45-26] [25-6] [5-1]
|