[45-26] [25-6] [5-1]
- Mégis honnan tudnák, hogy veszélyes? Ezt csak mi tud(hat)juk... -nézett megrovóan a lányra- Nah nekem mára ennyi elég volt, jóccakát, én léptem aludni! -azzal intett a lánynak, és elindult vissza a kolesz felé. - Legalább meggyőződöm róla, hogy a lányok épségben visszaérnek -kiáltott még vissza. |
- Zero! - Puffogott karba tett kézzel. - Tudod, hogy veszélyes itt lenniük.. megtanulhatták volna már.. |
- I-i-igenis! -mondta, azzal megragadta barátnője kezét, és elrohantak, vissza a kollégiumuk felé. |
- Jajj, Yuuki, hagyd már őket! -mondta a lánynak, majd a két nappalis felé fordult: ti pedig, ha jót akartok, pucolás, de azonnal! |
* Zero mellé lépett, és szigoru tekintettel meredt a lányokra. *
- A szabályzatban szerepel, hogy ide nappali tagozatosak nem jöhetnek! Megkérlek titteket, hogy adjátok meg a neveteket, és hogy melyik osztályba jártok. |
- M-m-m-m-mii... csaaak... szóval... semmit, csak gondoltuk levegőzünk egy kicsit... |
*Apró mosolyra húzódott a szája, majd megadóan vállat vont, és elindult a lány után. Hirtelen valami neszt hallott pár bokor mögül, odasétált, és elhúzta az ágakat: két nappalis lány guggolt a földön.*
- Ti meg mi a frászt kerestek itt? -förmedt rájuk. |
- Még mindig örjározunk. - Állt, és pördült meg. - Nem emlékszel? - Játékosan kacsintott egyet. |
- Mér, hova megyünk? -nézett álmosan értetlenül. |
- Ahelyett, hogy panaszkodsz, inkább gyere. - Sohajtott fel. - Amugyis..az igazgatot kérdezd, ne engem. |
- Alszik olyankor a fene - morogta az orra alá - Mér nem vagy elég csak te erre a hülyeségre?! |
- Már megint csak puffogsz. - Indult el a kert egyik irányába. - Az orákra is ritkán jösz be. Mikor, ha nem olyankor alszol? |
- Megpróbáltam, de az a hülye ló nem hagyott aludni - morogta - Hülye őrjárat! |
- Zero! - Kocogott a fa mellé. - Már azt hittem, megint ellogod az örjáratot! |
*Morogva lép elő egy fa mögül, és a karszalagját igazgatja, megszorítja a nyakkendőjét, és újragombolja félregombolt zakóját.* |
*Egy ablakból nézi a lányt.* |
* Szokott idöben a szokott tevékenységet végezte: járörözött, és bosszankodott, hogy Zero megint nem jelent meg. Leugrott a lépcsökröl, a kertbe, majd nyugodtan sétált tovább, és ellenörizte, hogy minden rendbe e van * |
* A földre meredt tekintettel hallgatott. Nem tudta, mit válaszoljon. *
- Nem látom értelmét annak, hogy ne legyek kedves.. a sirásnak sincs sok értelme. Zero... én mondtam neki, hogy tegye... |
- Nem foglalnád a helyet, franciaágyam van -biccentett az ágy irányába,majd ismét megkomolyodott- Miért vagy ilyen kedves mindenkihez? Miért mosolyogsz még akkor is, ha legszívesebben sírnál? Miért akarsz mindenáron mindig mindenkinek jót? És legfőképp: miért hagyod Zeronak,hogy ezt tegye veled? -ismét finomabb hangon hozzátette: Ne haragudj, több kérdés sikeredett a tervezettnél... |
* Keserüen felnevetett. *
- Az orákon bepotolom a szükséges alvást. Nem foglalom itt a helyet. - Nézett Kaname szemébe. - Kérdezz csak.. |
[45-26] [25-6] [5-1]
|